A The Cult -ról azt olvasom mindenhol, hogy azért van ma legendás hírük és azért tiszteljük őket nagyon, mert a '80-as, '90-es években ők voltak, akik újraélesztették a heavy metal műfajt. Én meg azt mondom, hogy felesleges idióta közhelyeket kitalálni. A The Cult annak idején nem csinált mást, csak olyan hiteles, őszinte rockzenét játszó példaképek nyomán, mint The Doors , Led Zeppelin és AC/DC kiérleltek magukban egy olyan hangzásvilágot, amely markánsan kiemelkedett a '80-as évek hamisan csillogó, pózolós rockzenekarainak produktumai közül. Mindezt pedig legalább annyira hiteles módon tették, mint példaképeik – és amint arról a minap személyesen is meggyőződhettem – teszik még ma is. Hát csak ezért legenda az 1995-ben feloszlott The Cult zenekar.

George Michael ellentmondásos személyiségét sok nézőpontból lehet elemezgetni. Ha viselt dolgait és nem éppen példaértékű életvezetését vesszük elő, akkor lehet fújolni, fanyalogni vagy éppen lehetne sajnálni is félrecsúszott élete miatt. Ha a másik nézőpontból nézzük (és most tegyük inkább ezt, hiszen valójában semmi közelebbit nem tudunk az életéről), akkor George Michael, mint előadóművész, zeneszerző és énekes a nyolcvanas és kilencvenes évek egyik legnagyobb alakja. Élő legenda, egy pop-idol. Egy végtelenül érzékeny ember kiváló zenei érzékkel és jó nagy adag tehetséggel megáldva.
Már jó néhány nap eltelt a május 23.-i budapesti koncert óta, de még mindig teljesen az esemény hatása alatt vagyok, vagyunk Katával együtt. Múlt hét szerda este óta képtelen vagyok kiverni a fejemből azokat a már egyébként ezerszer hallott, de mégis megunhatatlan dallamokat, úgyhogy most gyakorlatilag állandóan őt hallgatom...

A mozambiki származású énekesnő legutóbbi, Transparente (Transparent) című lemeze igazi gyöngyszem a világzenei kínálatban. Mariza afrikai származása ellenére gyermekkora óta Portugáliához kötődik és itt, egészen pontosan Lisszabonban ismerkedik meg a portugál zene tradicionális műfajával, a fadoval.

Csupán csak tíz-tizenöt másodperce hallgattam Pink vadiúj, április elején megjelent lemezét, és máris elfogott a teljes bizonyosság, hogy ez a lemez nagyon-nagyon jól sikerült. Érdekes, hogy ha egy CD tisztességgel meg van csinálva, akkor ennyi is elég ahhoz, hogy megfogja az embert. Ez a különbség a zenének élő művészek és a zenéből élő művészek produkciói között. Csak az igazán elhivatott művészek képesek rá, hogy önmagukból egy kis darabot beletegyenek minden egyes dalba és azt műanyag tokba zárva eljuttassák azokhoz, akik értik az üzenetet. És még csak 26 éves. Ez pofátlanság!