Domonkos születése

2005-ben két vetélésem is volt, ami nagyon padlóra vágott, de nem adtuk fel. Orvost váltottunk, kivártuk az időt és újra próbálkoztunk. Májusban a pozitív tesztnek mindketten nagyon-nagyon örültünk. Félelemmel telt a várandósságom eleje, hisz rettegtem attól, hogy megint elveszíthetek egy Babát. Teltek a hetek és Babócánk növekedett a pocakomban. Mindig is volt bennem egy kis félsz, hogy elveszíthetem, de napról napra azt súgta nekem valami, vagy Valaki, hogy nem fogom. Mikor először megmozdult, azt az örömet elmondani nem tudom. A várandósságom alatt nagyon jól éreztem magam, bár a 9. hónapban már voltak nehéz és még nehezebb napok.

Azt hiszem, a fiam születéstörténete nem az első UH-on, de nem is a szülésnél kezdődik. Hanem valahol a tunéziai tengerparton, ahova a párommal egy hajtós időszak után pihenni mentünk. Hiába volt a tenger, a sok csavargás, ott kezdett hiányozni nekünk valaki. Egy párás estén megbeszéltük, az észérvek már nem szólnak a baba ellen: van lakásunk, kocsink, éltünk együtt és külön: jöhet a trónörökös.