NagyFam webzine - Ujjacska

Nem szeretném elkiabálni a dolgot, mert az azért még túl korai lenne, de elképzelhető, hogy Eszter éppen leszokóban van az ujjszopásról.

Örökzöld téma ugye, hogy cumi vagy ujj vagy esetleg igényszerinti szoptatás és akkor semmi, ebbe nem is szeretnék belemenni. A cumit nem szeretem, az a fajta igény szerint szoptatás, amit én tudtam nyújtani a csajoknak úgy látszik "kevés" volt, így "maradt" az ujjszopás. Legalábbis Eszternél ( Emmaka más tészta, Neki van egy igen kedves, de annál is koszosabb és büdösebb plédje, amit bármily gyakran is mosok, mindig is szürke és kellemetlen szagú lesz - Ő ezt szopizza éjszakánként, de úgy, hogy néha több métert tol le belőle a torkán ... bbrrr ).

Na, szóval Eszter a hagyományos, hüvelykujjat preferálós fajta, akinek már úgy kiállnak a fogai, hogy egy szendvicsbe sem tud rendesen beleharapni. Ez mindig is aggasztott, de azt gondoltuk, majd csak leszokik róla. Aztán tavaly már nagyon gáznak tűnt a helyzet, kérdeztem a gyerekorvost, azt mondta, még nincs olyan nagy baj, ne cseszegessem, várjunk kicsit.
2 hete kint járt a fogorvos az óviban és az egyetlen kontrollra visszarendelt gyermek az enyém volt, újabb 2 hét múlva jelenésünk van. S persze elmagyarázta a lányomnak, hogy az ujjacskájának nem a szájában kell aludni, hanem mellette. Ok? Ok - mondta Eszter és kissé bűnbánóan továbbra is használta elalváshoz a "segédeszközt" ( szerencsére csak alváshoz használja egyébként, napközben sosem jut eszébe elővenni ).

Aztán hétvégén jöttem én. Megjátszott izgalommal meséltem Apának, hogy megyek körömlakkot venni, mert akkor milyen szép lesz újra a kezem ( 1 éve nem lakkozom a körmöm, a masszázs miatt ugye ). Eszter "véletlenül" fültanúja volt ennek a beszélgetésnek és nagyon lelkesen jelentkezett, hogy akkor Neki is! kell "festék"!! Rögtön mondtuk, hogy szó sem lehet róla, hisz aki szopizza az ujját ... Na, megemberelte magát a gyerkőc, megígérte, hogy soha többet nem veszi az ujját a szájába ...

Most ott tartunk, hogy a mai lesz az 5. éjszaka, amikor nem szopja az ujját, ebből egy kegyetlen nehéz volt ( már elmúlt a lelkesedés, nem érdekelte a rózsaszínűség, de aceton nem volt itthon - olyan pancser vagyooooook ), sírt vagy egy órán át, de a többi viszonylag könnyen ment. Tegnapelőtt vettem köröklakk lemosót és azóta minden este megkérdem, lemossuk - e ... de azt mondja, neeeeeem kell ...