NagyFam webzine - Mostanában ....

Szeretem ezt a késő őszi időszakot, az október és a november mindig nagyon gyorsan elrepül mifelénk. Ünneplünk néhány várva várt szülinapot, ami sok sok bulival jár, aztán alig pislantunk kettőt, már itt is a Karácsony.

Emmának extra jó dolga volt idén, tartottunk egy - most már szokásosnak mondható - gyerekbulit, ahol ismét teltházas részvétellel jelentek meg a kispajtások, szüleik kíséretében. Egy kicsit zavarban volt az ünnepelt, de azért - azt gondoljuk -, jól sikerült a program. Folyt a kaja - pia, ajándékhegyek

Aztán kapott még tortát Fehértón is, úgyhogy panaszra nem lehetett oka!

emmabuli

2 héttel később én is kaptam egy meglepi tortát Apától ( mire hazaértünk az oviból, égett a gyertya a fincsi sütin, virággal körítve a nappaliban, nagyon romantikus volt

)

Azóta normál mederben folynak a dolgok, ovizunk ezerrel, Emma még csak egyetlen alkalommal volt beteg, mióta elkezdődött ez a "tanév" és azóta szerencsére minden tüsszögős - orrfolyós - köhögős nyavalya messze elkerült bennünket. Ha mégis meglátok egyetlen taknyosabb zsepi, azonnal támadok, homeopátiával, fülgyertyával ( ezt is szeretik

).

Szóval, fizikailg jól vannak, lelkileg azonban akadnak problémák. Nem is tudom, hogy képes Eszter elviselni saját magát amikor azok a csúnya hisztirohamok rájönnek. S mindig apróságok váltják ki, mint pl. reggel a zoknifelvétel! Elhiszem, hogy Neki sem könnyű, hisz nem jókedvében fetreng ilyenkor a földön, de ez lassan kezd elviselhetetlenné válni ... olyan, mint egy kiskamasz ... jesszus, mi lesz itt később????? Biztosan mi sem reagálunk mindig megfelelően Szabival, de sokszor igyekszünk normálisnak maradni: türelmesek vagyunk, magyarázunk, kedvesen, sokszor, de hasztalan! Akkor jön a kiabálás, számolás stb. Nem jó ez így ... Mi azt gondoljuk, a gyerek egyedül nem tud segíteni magán, a szülők felelőssége sok minden, ami velük történik, úgyhogy most filózunk nagyon, merre tovább ... Ha valakinek van valami ötlete, ne tartsa magában!! Köszi!

Emmával szerencsére nincsenek ilyen gondok, megeszi, amit kap, felveszi, amit adok Neki, de azért persze Ő sem kisangyal, de nem is kell annak lennie!

Nálam sem teljesen kerek mostanában a világ - és talán ezt is érzi Eszter, azért is ilyen zizegős -, vége a régi, nyugis kismamás életemnek, amit nagyon nehezen engedek el. Még akkor is így van ez, ha tetszik az új, amit csinálok, csak 5 év itthonlét után furcsa újra emberek, sokszor idegen emberek között lenni, rengeteget menni, gyakran bemenni Pestre, a nyüzsgő - büdős fővárosba, s hát nem utolsó sorban fizikailag sem könnyű sok órát a masszázságy mellett tölteni. Mindezt még szoknom kell ... szerencsére az eddigi kételyeim kezdenek elmúlni, ma már tudom, hogy jól csinálom, amit csinálok, egyre több a pozitív visszajelzés, a visszatérő vendég és ez nagyon jó érzés!!!! Néhány hete már Budán is dolgozom, igaz csak heti egy napot, de még azt is meg kell tölteni, úgyhogy előttem a nagy feladat!!

Szabiról nem nyilatkozom, ha majd lesz kedve úgyis ír ide, bár ideje nem sok van, úgyhogy nem tudom, mikor lesz az

Azt hiszem, röviden ennyit akartam. Majd még írok, ha lesz kedvem!